Bass, eredetileg egy primitív hitisten Afrikában, a tizenkettedik dinasztia idején lépett Egyiptomba. Alacsony és vicces, szakállas férfi volt, a zene istenének tartották, és megvédte a fellépő gyerekeket. Az elektromos basszus főleg fejből, nyakból, dobozból, húrokból, effektorokból, hangszedőkből és egyéb részekből áll. Főleg modern elektromos akusztikus sávokban használják. Az egész zenekar mélyhangú részeként gyakran használ dekomponált akkordkíséretet. A zene passzusában az elektromos basszus gyakran játszik átmeneti dallamokat, ami nagyban gazdagíthatja a zenekar hangzását. Az elektromos basszus az egyik nélkülözhetetlen hangszer egy zenekarban, és főként jazz-bandákban szolgál basszusgitárként, néha rögtönzött szólóként is.
Az elektromos basszus a nagybőgő hegedűből származik. Kezdetben a nagybőgő hegedű magassága több mint nyolc láb volt, és kockás nyakú volt, amihez íj kellett játszani; A kezdeti időkben az olaszok úgy tervezték ennek a hangszernek a megjelenését, hogy hasonlítson egy hegedűre, de a németek hathúros hangszerhez hasonlítottak. Abban az időben a zenészek, akik ezen a "furcsa" hangszeren játszottak, nem voltak annyira népszerűek és megbecsültek. A bélből készült húr feltalálásáig a korai nagybőgő brácsák kisebbek lettek, és könnyebben játszhatók. Ennek eredményeként ez a hangszertípus fokozatosan ismertté vált, és a nagybőgő fokozatosan beépült a zenekarokba.
Ettől kezdve a nagybőgő brácsáknak új pozíciója volt. Ezt követően Givenbutes (1821-1889) első nagybőgő-előadását Kairóban mutatta be vezető Aida Szimfonikus Zenekarával. A 19. században a nagybőgő formája még nem volt rögzítve, ahogyan azt az Aida Szimfonikus Zenekar használta, amely egy 15 méteres háromhúros nagybőgő hegedű volt, amelyhez két ember kellett játszani. A kis basszusgitárok születése előtt a zenekar basszusgitárosai csak a hatalmas nagybőgőhegedűn tudtak játszani. Ezt a csellószerű basszust nagyon kényelmetlen cipelni és nagyon ügyetlen. Ráadásul a nagybőgő hangereje nagyon alacsony, egészen addig a pontig, hogy sok basszusgitárra van szükség az előadás során, ami nagyon hihetetlennek tűnik. Lange felfedezte ezt a problémát, és azt fontolgatta, hogy milyen hangszerrel helyettesítse a hatalmas basszust.
Az 1930-as években volt olyan villamosított basszusgitár, amelynek nem volt rezonáns doboza, és egy egyszerű hangszedőre támaszkodott a hang megszerzéséhez. Az ilyen típusú basszusgitár megjelenése után a válasz nem volt lelkes, ugyanakkor. Az 1940-es években a zenei igények miatt sok gitáros volt kénytelen elveszíteni állását. A tánczene térhódítása miatt a zenekar létszáma zsugorodásra kényszerült, aminek következtében a gitárok akkoriban még használhatatlanok voltak kísérőhangszerként. Lange az Egyesült Államokban, Orange megyében tartózkodott, és véletlenül látott egy mexikói vándorbandat. Hirtelen felfedezte, hogy a banda egyik zenésze gitárszerű hangszeren játszik (amit a "Mexican Memories" című filmben láthattok). Ez a jelenet nagy ihletet adott Lange-nak. Kiderült, hogy a basszusgitárok úgy tudnak játszani, mint a gitárok, és Lange-ot egy másik hangszer, a mandalák ihlette, amelynek gitárszerű a karaktere. Ezen feltételek alapján Lange új elektromos basszusgitárokat kezdett fejleszteni.
A 20. század elején, miután a bélből készült húrokat fémhúrokra cserélték, a nagybőgőt csak a jazz-, blues- és rockzenében használták. A zenei stílusok változásával a túl nagy nagybőgő problémája mindig is sújtotta a zenészeket. 1924-ben Lange a Gilbert Company-tól feltalált egy elektromos nagybőgő hegedűt, de megjelenését és játékát tekintve továbbra is a vertikális kategóriába tartozik. 1951-ben a Ford Company feltalálta az "igazi" elektromos basszust, amely sokkal kisebb volt, mint a nagybőgő, és úgy nézett ki, mint egy négyhúros gitár. Sőt, a gitár nyakán lévő rács lehetővé tette a játékos számára a pontos játékot, ezért ezt a basszust precíziós basszusnak nevezték. 1960-ban a Ford bemutatott egy új elektromos basszust, keskeny fogólappal, két hangszedővel, két hangerőszabályzó gombbal és egy hangszínbeállító gombbal, amelyet Ford basszusnak hívnak.
Az 1970-es években a Frank és a Fude által gyártott elektromos basszusgitárokat nemcsak hangteljesítményükről ismerték el, hanem szinte megosztottak is a piacon a két márka között. Az anmuki zenészek preferenciáira szabott sajátos stratégiának köszönhetően az elektromos basszusgitárok fejlődése egy lépést tett előre. Sikerük titka a szigorú gyártási minőség és a fejlett technológiai kutatás és fejlesztés alkalmazása. Éppen ezeknek a követelményeknek köszönhető, hogy az általuk gyártott elektromos basszusok minőségileg felülmúlják a Gibson és másokét.
Az előadástechnika fejlődésével az elektromos basszus már nem csak kísérőhangszer, hanem pozíciója egyre fontosabbá válik. Az olyan zenészek igényeinek kielégítése érdekében, mint Jack Bruce, az elektromos basszusgitár gyártása gyorsabban fejlődött. Az öthúros és hathúros basszusgitár feltalálása, valamint a szintetikus anyagok használata és a hangolófejek elhelyezése a híd végén a gyártás előrehaladásának példája.
Különleges vonások kiemelése
Hasonlóan az elektromos gitárhoz, megjelenésében az elektromos gitárhoz hasonlít, de csak négy húrja van, az elektromos gitár utolsó négy húrja alacsony oktáv hangmagasságú.
Az elektroakusztikus hangszerekhez tartozó hangerő állítható. A közepesen alacsony tartomány vastag és hangos, míg a magas tartomány élénkebb hangzást ad. A gitárhoz hasonlóan ez is különféle technikákkal használható jellegzetes dallamok lejátszására. Ezért az elektromos basszus nem csak basszuskísérő hangszerként használatos a játékban, hanem gyakran felejthetetlen frázisokat játszik le gyönyörű hangokkal és lágy dallamokkal.
Az elektromos basszust szinte kizárólag a modern elektroakusztikus sávokban használják a teljes sáv basszus részeként. A gyakran dekomponált akkordkíséretet alkalmazó elektromos basszusgitár gyakran átmeneti dallamokat játszik a zene passzusában, ami nagymértékben gazdagíthatja a zenekar hangzását.
A teljesítmény tekintetében az elektromos basszus mindig a 20. században kialakult változatos modern zenei stílusok körül forgott. A legelterjedtebb a Fingered Bass, amelyet szinte minden elektronikus zenekart játszó fiatal játszik. Ez az előadásmód szinte minden popzenére alkalmas, és a jazz és latin zene legfontosabb alapjátéka is. A legegyszerűbb és legnehezebb játék, valamint a legrugalmasabb játékmód. Egy másik játékmód az elektromos gitárokból származó csákányok (PickedBass) használata. Hangja világosabb, mint a kézi játéké, és gyakran használják a rock és punk zenében. Megjegyzendő, hogy ez a lapáthasználati módszer nem alkalmas nem minőségi elektromos basszusgitár lejátszására. Egy másik, az elektronikus basszusgitár jellegzetességeit legjobban reprezentáló előadásmód az úgynevezett SlapBass, ami szintén egy ujjal való játék, de nem az ujjbegyeket használva a hétköznapi játékhoz, hanem a húrok ütését és beakasztását a nagyujjjal és a többi ujjal. Hangja a legfényesebb és leggyakrabban használt elektromos basszuszene.
Ez a három leggyakrabban használt kísérési mód. Szólóban olyan technikák is használhatók, mint a pontozott húrok és felhangok. A közönséges elektromos basszusgitárok között négy, öt és hat húr található. Általában először négy karakterláncot használ vagy tanul meg. Hangolásának négy hangja: az első G húr, a második D húr, a harmadik A és a negyedik húr E. Egy húr a legmagasabb, négy húr a legalacsonyabb.
